5. fejezet

Sziasztok!
Hogy telik a nyár? Ekkora hőségben remélem mindenki a vízpartokon tanyázik, mert máshol, nem nagyon lehet kibírni... hmm de lenne kedvem nekem is egy kis fürdéshez!..:)
Na de hagyjuk is, itt egy újabb fejezet! Remélem elnyeri tetszéseteket!

Puszii
 
Valaki hátulról átölelt és csókot nyomott nyakamra. Pontosan tudtam, hogy ki is ő, így ajkaim hatalmas mosolyra húzódtak.
- Szia Cica. – dörmögte, a még reggeli álmosabb hangján, amit annyira imádtam.
- Szia Édes. -  fordultam felé, majd egy hosszú csókot váltottunk.
- Hiányoztál, jó volt a hétvége. – húzódott egy pimasz mosoly szája sarkában.
- Csak nem? – nevettem fel. – Na és mi újság? Kialudtad magad? – érdeklődtem.
- Viccelsz, úgy érzem magam, mint aki egy éve nem aludt. De megérte. – csókolt meg újra, amit készségesen viszonoztam.
- Akkor jó. – túrtam bele hajába, és ismét magamhoz húztam volna, mikor a szemem sarkában megláttam Zaccet felénk jönni. – Adam. Ő itt Zac, új osztálytárs, buszos haver és új falubeli. Zac, Ő itt Adam, a barátom. – mutattam be őket egymásnak. Kezet fogtak, amire nem nagyon tudtam figyelni, mert Linda ugrott hátulról a nyakamba. Viszont azt még észrevettem, hogy Adam, elég féltékeny fejjel méregeti Zaccet. Ezt az egyet nem szerettem benne. Neki lehetett egymillió csaj barátja, akikre soha sem lehettem féltékeny, viszont ellenkező esetben, ha nekem volt haverom, már is az őrületbe kergetett a féltékenységével.  Ezért már többször is összevesztünk, de azt hiszem, megint lesz a közeljövőben egy vitánk.
- Beeeeeeeeelllllll. – sikított Lin.
- Liiiiiiin. – öleltem vissza. – Mi van? – nevettem fel.
- Annyira hiányoztáááál. Lassan már mindenhol számokat látok, annyira örülök egy élő embernek. – panaszolta meggyötört arccal.
- Na ez aztán biztató. Kösz. – vágtam csalódott képet, de aztán megint csak elnevettem magam. Annyira szeretem ezt a lányt, elmondani nem lehet.
- Szeretlek naaa. – ugrott megint a nyakamba, de elvesztettem az egyensúlyom. Ha Adam és Zac nem kapnak el bennünket, nagyot puffantunk volna.
- Héhéhé csajok. Ennyi energiát hétfő reggel, meg áll az eszem. – szólalt meg mögöttünk Cody vigyorogva. Kisegített minket a srácok karjaiból, majd üdvözölte barátnőjét a megszokott reggeli csókjukkal. Miután végre a jelenlevőkre is odafigyeltek, Zacre szegezték a tekintetüket.
- Ja igen mindenki. Ő itt Zac, új haver. Zac, ő itt Linda, a legjobb barátnőm – mutattam a szőke lányra – és ő pedig Cody, a barátja. Na, de mutatkozzatok csak be, egy pillanatra elrabolom Adamet. – vetettem a jelenlevőkre egy nagy  csábos mosolyt, majd barátom kezét fogva, kihúztam a folyosóra.
- Mi az cica? – söpört el egy szemembe lógó hajtincset.
- Csak nem tetszik, ahogy Zac-et méregeted. – miután rátértem a lényegre, elengedett és érdekesen nézett rám. Nem tudtam, mire gondolhat, de abban biztos voltam, ha nem folytatom, akkor rendesen vissza fog szólni, ugyanis „allergiás” volt a féltékenységről szóló beszélgetésekre. – Ma ismertem meg, rendes srácnak tűnik, de nem jön be, mint srác, megnyugtatlak. – mondtam, ami  nem teljesen volt igaz, mert eléggé jól nézett ki, de sosem tudtam volna megcsalni Adamet. Főleg úgy, hogy nem is ismertem a srácot. És tényleg csak haverként jöhetett szóba. Adam akármekkora seggfej is néha, én szerelmes vagyok belé. – Csak egy haver. És mielőtt kiakadnál,  nem azért mondtam, hogy jelenetet rendezz, hanem, hogy tisztában légy a dolgokkal. – néztem rá kimérten.
- Nem vagyok féltékeny, oké? Akkor én ezt szögezem le. – mondta kisebb felháborodással.
- Tudod, hogy… - a csengő megzavart mondatomban.
- Felejtsd el, majd beszélünk. - aztán se puszi, se pá nélkül ott hagyott.