4. fejezet

Sziasztok!
Nem is szaporítanám a szavakat, itt egy újabb fejezet. Hát, olvassátok! :))
Pusziii

– Hééé, de harcias vagy! – nevetett fel, miközben a karját masszírozta. Na igen, kicsi a bors, de erős.
- Ne mondd, hogy nem volt jogos! – néztem rá gonoszan, mire jobbnak látta meg nem szólalni.
– Amúgy… öhm hova ülhetek? – kérdezte, miután én már levettem az egyik széket és a kabátomat kezdtem el kigombolni.
- Teljesen mindegy. Igazából, majdnem minden órán máshol ülünk.
- Akkor, melletted szabad a hely? – kérdezte óvatosan.
- De akkor a bal oldalamra ülj, mert a jobb oldalamon mindig Linda ül. – figyelmeztettem. Jobb nem megismerni barátnőm rossz oldalát.
- Ki az a Linda? – kérdezte, mikor már ő is levette a székét.
- Ja igen, Lin a legjobb barátnőm, már egészen kiskorom óta. Légy elnéző vele, ha ideges és faragatlan bunkó lesz. Valamikor a héten ír a matek kettesért, ha nem lesz meg neki, a szülei magán iskolába dugják… - hadartam el.
- Áá… az szívás. Akkor, vigyázok vele. Öhm.. nem neki lesz az a buli? – kérdezte, miután alaposan körbejáratta tekintetével az osztály termet.
- De igen, a barátja szervezi. És most már én is. – nevettem fel, ugyanis imádtam szervezkedni, főleg ha az egész titokban kell hogy menjen. – Ja és meglepetés, szóval…
- Mi meglepetés? – kérdezte, majd kacsintott egyet. Ezzel akarta jelezni, hogy ő aztán semmiféle buliról nem tud. Elmosolyodtam. – Öhm, már bocs, de mindig ilyen koraiak leszünk?
- Igen… a többiek meg kb. becsengetés előtt 5-10 perccel jelennek meg, szóval, ne aggódj, még egy darabig nem kapnak szét a csajok. – kacsintottam.
- Milyen csajok? Mi van? – tette a nem értemet.
- Tudod, új préda a láthatáron… - magyaráztam, miközben kezeimmel idézőjelet mutattam.
- Hm… szeretem az egy éjszakás kalandokat… - tett úgy, mint aki elmereng, én meg csak fapofával néztem rá. – Jajj ne már, hogy nem veszed a poént.
- Ez nem volt vicces… - néztem rá meredten. Tényleg nem volt az… egy szilveszter utáni nap kaptam egy képet, ami szerint Adam egy csajjal smárol… aztán persze kiderült, hogy az a srác nem is a barátom volt, csak nagyon hasonlított rá, és valakivel összetévesztette a „fényképész”. Viszont ez senkit sem érdekelt. Mindenki el volt foglalva az új pletykával, ahelyett, hogy rendesen utána járt volna bárki is a történteknek. Újra hírbe jött, hogy Adamnek egy éjszakás kalandjai vannak. Ez még csak hagyján, de az, hogy nekem is…! Na, ez volt az a pont, ahol kiakadtam. Mindenki pontosan tudta, hogy sosem csalnám meg Őt, és hogy tényleg szeretjük egymást. Gondolom pontosan ez volt a probléma. Nincs köztük gubanc, csináljunk mi – elv szerint működött a dolog.
- Sajnálom, nem akartam bármi rosszat is mondani, én tényleg … te sírsz? – fordított magával szembe, mivel a nagy visszaemlékezésem közbe elsétáltam mellőle.
- Nem, csak… krétapor ment a szemembe… - elég rossz hazugság volt, így nem is vártam csodát.  Viszont nem kérdezett semmit, aminek nagyon hálás voltam.  Tudom, hogy még csak ma reggel ismertem meg, azonban már is egy jó barátot látok benne. Remélem ez viszont is így van.
Letöröltem a könnyeim, aztán beszélgettünk egy darabig még a családjainkról, a volt sulijáról és a lakhelyéről mesélt vicces dolgokat, na meg egymásról is beszélgettünk.
Egy- egy osztály társ, már be-be szállingózott az osztályba, így megkezdődtek az unalmas bemutatkozások. Zac épp a srácokkal ismerkedett (akikkel én is jóban voltam, de most külön vonultak… pasi titkok..), mikor valaki hátulról átölelt és csókot nyomott nyakamra. Pontosan tudtam, hogy ki is ő, így ajkaim hatalmas mosolyra húzódtak.