Halihóó! :)
Meghoztam az újabb részt. Remélem tetszeni fog, bár nem sikeredett valami izgalmasra, ígérem a következő tényleg az lesz, ugyanis megérkeznek a többiek is, és beindulnak az események :)
Puszii
„- Szép jó reggelt. Zavarlak? – hallottam meg hangját, a vonal túlsó végén.
- Neked is ’Reggelt. És nem, mondjad csak. – mosolyogtam, bár ezt ő nem láthatta.
- Szóval, figyelj… Arra gondoltam, hogy a hétvégén tarthatnánk Lindának egy sikeres félévi jegy bulit.
- Én benne vagyok, de ugye tudod, hogy még meg sem kapta a jegyét? – kérdeztem.
- Igen, de biztos vagyok benne, hogy sikerül neki. Meg amúgy is ráfér már egy kis lazítás szegényemre. Akkor, segítesz megszervezni? Persze, ez egy titkos buli, szóval meg se említsd neki.
- Rendben. Oké, szuper ötlet. Akkor megbeszéltük, és ígérem, meg sem fogok mukkanni. – nevettem.
- Suliba még egyeztetünk. Most megyek. Szia. – köszönt el.
- Rendben, rendben. Szió.” – tettem le a telefont. Nekem speciel tetszett ez az ötlet. Habár én is tudtam, hogy Lindának sikerülni fog a dolgozata, nem akartam semmit sem elkapkodni, de nem hagyhatom egyedül Codyt. Ráadásul Lin a legjobb barátnőm, és megérdemli, tényleg keményen dolgozott.
- Téged még ilyen korán reggel is hívogatnak? Nem idegesítő? – tette fel a kérdést Zac egy nagy mosoly kíséretében.
- Ne is mondd. Tegnap este a barátom még felhívott, hogy elaludtam-e már, mert ő nem tud, és meséljek neki. – nevettem fel, ahogy visszagondoltam a dologra. Lehet, hogy ez volt az oka annak, hogy reggel elaludtam…
- Erre, inkább nem mondok semmit. – nevetett.
- De amúgy válaszolva a kérdésedre, néha zavaró, de jól esik, hogy gondolnak rám. – majd kicsit meglöktem, hogy ideje lesz felállni, ha nem akar a buszon maradni. Vette a célzást, aztán leszálltunk az iskola előtt.
- Amúgy furcsa, - mondtam, miután a kapun is bementünk. – A tanárnő nem mondta, hogy új osztálytársat kapunk.
- A szünet első napján hívta fel anyu, amikor kiderült, hogy neki is ide kell jönnie.
- Elvesztettem a fonalat. – néztem rá. Mivel kora reggel volt, így nem sok diák volt az épületben. Aki tehette, későbbi buszokkal jött, de sajnos nekünk csak ez az egy volt, így kénytelenek voltunk várni.
- Apunak átköltözött erre a környékre a cége, a település nevét nem tudom, na de nem is az a lényeg. Szóval úgy volt, hogy anyuval otthon maradunk és csak év végén iratkozok be, ő meg jövőre kezdi el itt a munkát. Viszont a főnöke nem sokkal a téli szünet előtt felhívta, hogy az egyik munkatársa megbetegedett, és így nem tudja megvárni míg a másik dolgozó nyugdíjba megy.
- És miért kellett volna anyukádnak jövő évig várnia, nem nagyon értem.
- Ja igen, van egy kis öcsém. Louis. Nagyon aranyos kis törpe, de csak 2 éves. – végig mosolygott, mikor róla beszélt.
- Á, akkor anyukád gyesen volt, értem. – mosolyogtam, mire bólintott. – Biztos aranyos lehet a tesód. – mondtam, pedig egyáltalán nem akartam.
- Ha gondolod, egyszer átjöhetnél megnézni. – ajánlotta fel szégyenlősen. – Persze, ha csak szeretnéd. Meg amúgy is el kellene a haver, nem sok van. – nevetett fel zavarában.
- Rendben, örömmel. – válaszoltam mosolyogva. – Meg nekem is elkélne egy reggeli buszos haver. – vigyorodtam el.
- Szuper.
- Szóóóóval… dobpergést. – nevettem fel, mire a hangot imitálta. – Ez az osztály termünk.
- Azt hittem, valami nagyobb dolgot mondasz. – forgatta meg a szemeit. – Amúgy egész jó…
- Hogyne. – húztam fel a szemöldököm. Hát ez az osztály minden, csak nem jó. Az idióta fiúk teli rakták csajos képekkel… mondhatom engem aztán ezek felettébb érdekelnek. A másik meg, hideg volt. A suli egyik terme sem volt ilyen hideg, mint ez.
- Nem bírod a csajokat? – nézett rám vigyorogva.
- De, csak épp máshogy mint te.
- Most akkor nem engedem el a fantáziám, rendben? – elég kétértelműen fogalmaztam ezek szerint. Erre csak vállon bokszoltam.
– Hééé, de harcias vagy! – nevetett fel, miközben a karját masszírozta. Na igen, kicsi a bors, de erős.
- Ne mondd, hogy nem volt jogos! – néztem rá gonoszan, mire jobbnak látta meg nem szólalni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése