Egyszerűen nem bírtam kivárni az egy kommentet..:D Emellett azon is eltöprengtem, hogy egy kis parányi részletből, nem tudjátok eldönteni, hogy valójában milyen is a történetem. Mivel most már kaptatok egy kisebb ízelítőt, szeretném, hogy aki elolvassa a részeket, hagyjon egy pár szót, és foglalja össze mit is gondol a blogomról. Negatív és pozitív kritikát egyaránt szívesen fogadok, hisz az ember mindenből tanulhat egy keveset. :)
Pusziii
Hétfő reggel van és a buszra igyekszem, hogy le ne késsem. Megtehetném, hogy minden reggel bevitessem magam az alig pár km-re lévő iskolába magam, de nem akarok többnek látszani, mint ami vagyok.
Sikeresen könyvelem el, hogy nem késtem le a buszt, így van időm kifújni magam. Ráadásul, hogy a napom jól induljon, veszem észre, hogy a 2 lány, akikkel minden reggel a suliba megyek, ma nincsenek itt.
Ez is egy furcsa történet… de röviden csak annyi, hogy megismered, majd félreismered az embereket.- Hello. – köszönt valaki, amire összerezzentem. Azt hittem, hogy egyedül vagyok. Megfordultam, így megláttam a mélyebb hang tulajdonosát.
- Szia. – köszöntem vissza. Egy barna hajú, barna szemű srác állt előttem. Még nem láttam errefelé azelőtt, szóval fogalmam sincs, mit kereshet itt. - Nyugtass meg, hogy nem késtem le a buszt, ami Trey-be megy. Ami, egyáltalán Trey-be megy… ugye? – kicsit vicces volt nézni, ahogy izgul a busz miatt. Sőt, inkább aranyos egy pasitól.
- Megnyugodhatsz. Nem késted le, és igen, Trey-be megy. – mosolyodtam el megkönnyebbülése láttán.
- Ne haragudj, nemrég költöztünk ide és… nem ismerem nagyon a környéket. – vakarta meg a tarkóját.
- Á, akkor nőtt a kis falunk lakosságának száma? – nevettem fel jóízűen. Reméltem, hogy mostanában nem kell egyedül mennem. És ő, ennek partnere lehetett.
- Úgy bizony. – húzta ki magát büszkén, amire én elvigyorodtam. – Amúgy Zac vagyok. – nyújtotta kezét.
- Bella. – fogadtam el, majd kezet ráztunk. – Na és Zac, honnan költöztél ide? – kérdeztem.
- Lighton-ból. Nem tudom ismered-e … - szegezte rám tekintetét válasz után kutatva.
- Hallottam már róla, de fogalmam sincs hol lehet. De az biztos, hogy nem itt a közelben. – feleltem. - Hát igen, 450 km innen nagyjából. Azért nem a közelben van. – bólintottam egyetértésem jeléül, miközben bérletem után kutattam táskámban, ugyanis jött a busz. Felszálltunk rá, és nem kicsi meglepetésemre a srác mellettem foglalt helyet.
- Ugye, nem gond? – kérdezte, egy csepp érdeklődéssel a hangján.
- Ha már leültél. – mosolyodtam el. Egész rendesnek tűnik, noha nem mint pasi nézek rá( bár annak sem utolsó), hanem mint egy lehetséges haver a jövőben. Hisz nekem Adam a barátom. – Na és mondd csak, hova lesz az út? – kérdeztem.
- A suliba. – vágott egy fancsali képet, amin én megint csak elnevettem magam. – Anyuék beírattak a Trey-i suliba, mert valamerre a környékbe kaptak munkát. Igazából sok jót nem olvastam az iskoláról, de ezt te biztos jobban elmagyarázod. – fűzte még hozzá.
- Hát, erre most mit mondjak? – kérdeztem költőien. – Tényleg vannak fura dolgok, de nekem a barátaim többsége ide jár, és a tanítási rendszer is egész jó. Igazából, csak meg kell szokni, szerintem.
- Értem. – felelt bő válaszomra szűkszavúan.
- Na és melyik osztályba mész? – érdeklődtem.
- Tizedik. – adta meg a választ kis töprengés után.
- Akkor ez azt jelenti, hogy osztály társak leszünk. – nevettem fel.
- Komolyan? – bólintottam. – Azt hittem idősebb vagy…
- Öreg vagyok? – kérdeztem színpadiasan.
- Nem azt mondtam. – tette maga elé védekezésképpen a kezeit. – De örülök, hogy lesz ismerős arc.
- Legalább nem kell egyedül buszoznom. – kuncogtam, mire már szólásra nyitotta a száját, de telefonom csörgése megzavart bennünket. A telefon kijelzőjén Cody neve villogott. Korán reggel nem értem miért hív…
„- Szép jó reggelt. Zavarlak? – hallottam meg hangját, a vonal túlsó végén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése