Amilyen gyorsan eljött a tél,és az ezzel együtt járó a téli szünet, olyan hamar ment is el. Talán az egyike következett a legnehezebb hetekből. Mindenki a félévi jegyéért küzdött, aki meg nem, az pedig jobbnak látta felkészülni a szülőktől kapott büntetésekre. Szerencsémre én nekem nem kellet hajtanom. Egész félévben folyamatosan tanultam, így nem volt szükségem feleletekre a jobb jegyekért.
Ellenben barátnőmmel. Ő is rendszeresen tanult, noha a matekkal így is meggyűlt a baja. Olyan távol álltak egymástól, mint ég és föld. Mondhatni, hogy az egész szünetét a számokkal és betűkkel töltötte. Amikor csak tudtam, én is mentem korrepetálni a sok tanár mellett, hisz a szülei gazdagok voltak, ezért nem lehetett a családot „rossz fényben feltüntetni.” Noha az én családom is eléggé pénzes volt, nem ezért kerestük egymást, illetve mások társaságot. Nem vágtunk fel azzal, hogy van pénzünk. Nem nagyképűsködtünk, ellentétben egyesekkel. Habár rengeteg ruhát vettünk, nem mértéktelenül. Inkább mondhatni, egy-egy olyan darabra dobtunk ki pénzt, amibe „beleszerettünk”. Ami, viszonylag sokszor előfordult szüleink pénztárcájának hátrányára…
Na, de vissza a matekra. Valamikor a héten kerül sor Linda vizsgájára, ami alapján kiderül, hogy megbukik(ami majdnem egyenlő azzal, hogy kitagadják a családból…), vagy megkapja a kettest, és nem kell mennie magán iskolába. Igen… a szülei magán iskolába akarják dugni. Csak a hülye matek miatt… borzasztó, hogy vannak, akik nem értik meg, hogy mégis mennyire egy rettenetes tantárgy is ez. Én hármas vagyok belőle (legalábbis eddig, ugyanis nem éppen a tanárnő kedvence vagyok, mióta Adam a barátom, aminek már egy éve…). Ilyen „motiváció” hatására, persze, ha szegény lány az egész karácsonyi szünetét azzal a hülye matekkal tölti. Néha már annyira stresszes, ideges és fáradt volt a sok tanulástól, hogy barátjával együtt, Codyval már kénytelenek voltunk szó szerint kirángatni a szobájából. Rossz volt így őt látni, pedig még a szüleivel is beszéltünk, akik épp úgy mint Lindának, Codyval nekünk is leüvöltötték a fejünket. Csak sikerüljön neki…
Ja igen, Bella vagyok. 17 éves és Trey mellett, egy kis faluban élek. A barátommal, Adammel szombaton ünnepeltük az 1 éves évfordulónkat. Linda nem kifejezetten bírja, hiszen már egyszer megcsalt, de addig-addig próbálkozott a srác, míg nem visszalopta magát a szívembe. Mielőtt még járni kezdtünk volna, ő volt a suli híres nőcsábásza. Aztán, amikor összejöttünk, már semmi ilyen pletyka nem kelt szárnyra róla. Persze az emberek, alig akartál elhinni, hogy lehorgonyzott, így a kapcsolatunk nem indult zökkenőmentesen, de a lényeg a szerelem. Ami még most is ugyanúgy meg van, mint a legelején.
Egyenlőre ennyi lenne, a 2. rész 1 komment után :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése