6. fejezet

Húúú el sem tudom mondani, mennyire jó kedvem van! Ezért most korábban hoztam a részt a tervezettnél, remélem nem bánjátok. :)
Pusziiiii

- Felejtsd el, majd beszélünk. – szólt vissza, mikor már elindult se puszi, se pá nélkül Cidney felé. Fúúúú, hogy én mennyire gyűlölöm azt a ribancot! Nagyon gazdag a családja, és ezt nem is rejti véka alá. Ráadásul mindenhonnan ki akar túrni, vagy éppen keresztbe tesz nekem, ahol csak lehet. Az ok? Egészen egyszerű. Adam. Mi más is lenne?..  Meg akarja őt szerezni, akárcsak egy trófeát. Sajnos, akárhogy is próbálkozik, ez a dolog nem nagyon akar neki összejönni, ugyanis Adam nem kap az alkalmon. Most is csak azért van vele, hogy felhúzzon, tudom. Ismerem.
- Hé, jól vagy? – lebegtette meg a kezét előttem Cody. Megijedtem, mikor kirántott a gondolataimból, így összerezzentem.
- Nem. – tudtam, hogy neki nem lehet hazudni. A legjobb fiú barátom volt. Egyszerűen nem ment. Rá bármikor számíthattam, és ez fordítva is így volt. Kerestük egymást társaságát, és néha előfordult, hogy órákon át lelkiztünk. Nagyon régi jó barátom, képtelen lennék hazudni neki. – Adam megint féltékenykedik. Hiába mondtam neki, hogy semmi ok az aggodalomra, besértődött és most Cindeyvel húzza az agyam. – sóhajtottam.
- Beszéljek vele? – kérdezte, pedig tudtam, hogy nem szívesen tette volna. Jobban szerette volna ő is, akárcsak Lin, ha szakítanánk, ugyanis ez a srác csak fejtörést okozott nekem.
- Nem kell. – válaszoltam. És bár nem voltak a legjobb barátok, ők is jól kijöttek. Ennek ellenére tudtam, hogy inkább lát minket külön-külön, mint együtt. Bár ezt még sosem mondta, de éreztem. – De köszi. 
- Amúgy, rendes srác ez a Zac. – nézett rám, mintha csak témát akart volna terelni.
- Cody… nézd, tudom, hogy Linnel szerettek, és azt is, hogy annak örülnétek a legjobban, ha szétmennénk Adammel. És ne tagadd, mert látom. – hadartam gyorsan el, még mielőtt magyarázkodásba kezdett volna. – De annak ellenére, én szeretem őt és jó lenne, ha leállnál már most az elején a kerítő szerepéről.  – világosítottam fel.
- Sajnálom, igazad van. Ez a te életed, de tudnod kell,  mi csak nem akarjuk, hogy még egyszer csalódj benne. – mondta, amit eddig is tudtam, de jobban esett, hogy végre kimondta.
- Majd megbeszéljük, menj órára. – sóhajtottam mosolyogva. – Már így is elkéstél.
- Rendben, de tényleg folytatjuk! – emelte rám mutató ujját, majd gyorsan megölelt és futott az osztálytermébe. Bús fejjel mentem vissza a terembe, de mikor megláttam, hogy Linda és az újonnan megismert barátom, milyen jól elbeszélgettek, elmosolyodtam.
- Hé Bel, tudtad, hogy Zacnek meg van kb. a fél mozi tartalma. – mesélte nagyra nyitott szemekkel.
- Azért annyira ne túlozz. – nevetett fel az említett. – Elkezdtem neki filmcímeket sorolni, amik megvannak nekem… - magyarázta, mire készségesen bólintottam.
- Igen, Lin imádja a filmeket, szóval féltsd az állapotukat és kezd el őket egy ládába lakatolni. – nevettem fel, majd vállon veregettem barátnőmet, mire ő sértődött fejet vágott.
Ez a nap is viszonylag hamar eltelt, leszámítva persze azt, hogy Adammel utána egész nap nem beszéltem. Nem kerestem fel, mert tudtam, hogy most neki kell. Legalábbis meg voltam róla győződve. Ha valóban fontos vagyok neki, nem hagy csak úgy el menni. Talán gyerekesnek és makacsnak ítélném, de haragudni nem tudnék rá. Túlságosan is szeretem ahhoz.