8. fejezet

Sziasztok!
Sajnálom, nagyon rég hoztam részt, de talán ez abból is következik, hogy nincsenek aktív olvasóim és egyetlen kommentárt sem kaptam. Szeretném ha ez a jövőben nem így lenne, és ígérem, amilyen gyakran csak tudok, hozok részt! :)
Tehát a Réééész!! :)
Jó olvasást Kedveskéim!

  Puszii

- Rendben. Akkor inkább csak kívánom, hogy rendeződjenek a dolgaitok. – eresztett meg egy kisebb mosolyt, amit én is viszonoztam.
- Öhm.. és milyen volt az ismerkedős délután? – kérdeztem témát terelve.
- Jó. Nagyon. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó fejek a haverjaid. – bátortalanul ugyan, de rám mosolygott. Valószínűleg még mindig az Adam témán rágódott.
- Megmondtam. – boldog vagyok, hogy akiket a barátaimnak hívok, tényleg azok is. Ezek nem érdekbarátságok, hanem mi tényleg szeretjük egymást, akár a testvéreket, és mindig ott vagyunk egymásnak. Rengeteg szép emlékünk van együtt, és volt pár nehéz időszakunk is, de végigcsináltuk. Fogtuk egymás kezét, és segítettünk a másiknak. Köszönettel tartozom annak, aki elrendelte, hogy mi egymással kell, hogy leéljük mindennapjainkat.
- Azért ne mondd el nekik, de téged jobban bírlak. – kacsintott rám vigyorogva, amit nem nagyon tudtam hova tenni. – Képzeld, Cody leöntött egy csajt a délután.
- Igen? – nevettem fel, elképzelve a jelenetet. – Hú, akkor tényleg el kellet volna mennem.
- Ne is mondd. A csaj teljesen ki volt akadva. Azt hittem azon nyomban sárkánnyá változik és egyben lenyeli a srácot. – arcát látván még nagyobb röhögésben törtem ki.  Cody sosem a visszafogott stílusáról volt szó, ha belemásztak a lelkébe, szóval ha a csaj beszólt neki, amit feltételezek, biztosan vissza szólt neki. És én pont ezt nem láttam? Ajj..– Na még nincs vége a sztorinak. – hallgattatott el, én pedig kíváncsian vártam a folytatást. – Úgy egy perc ordibálás után Linda felállt és pofon vágta a csajt. – köpni nyelni nem tudtam. Sőt most még azt sem tudtam, sírjak vagy nevessek. – Aztán nagy nehezen befogta a csaj, de miután magához tért Cindey… vagy, hogy is hívják… - a név hallatán elhallgattam. Nevetni támadt kedvem. Lin felpofozta Cindeyt?? Most már tényleg el kellet volna mennem!– újból rá kezdett. De a pasid is valahonnan megjelent és elhallgattatta a csajt, majd elmentek. – tessék?? –  De hallanod kellet volna, ahogy előadja, hogy a ki tudja milyen drága felsőm teljesen tönkre ment. Most mit csináljak? Egyedi darab volt?! – próbálta utánozni a hangját, de most valahogy nem voltam vicces kedvemben. Adam egyszerűen egy fafejű idióta. – Uuu a francba… - talán most esett le neki, hogy olyat mondott, amit nem kellett volna.
- Miért nem mondtad, hogy ott volt? – kérdeztem rezzenéstelen arccal.
- Sajnálom, én csak… tudtam, hogy így is nagy a feszültség köztetek… - szabadkozott, ami most nem igazán hatott meg. Nagyon rosszul esett. Ráadásul most legszívesebben felképeltem volna Adamet.
Felálltam, majd szó nélkül ott hagytam Zaccet. Adammel akartam beszélni. Most. Legalább ha telefonon is, de beszélni akartam vele!
- Bella! – hallottam meg az új srác közeledő hangját. – Állj meg! Sajnálom! Nem akartam, tényleg… - hangjából tisztán hallatszott a megbánás. Megálltam, elvégre nem rá voltam mérges. Én szeretem Adamet, erre ilyeneket tesz velem. Ha összeveszünk, mindig valami csajjal lóg. Ráadásul 1x már meg is csalt… jobban mondva egyet vallott be. Lekezel, és általában az van amit ő akar. Végre valaki felnyitotta a szemem. Eddig Lin és Cody is próbálkoztak, de elvégre tudtam, hogy ők amúgy sem bírják a barátomat, így felesleges ezzel foglalkoznom. De most…  eluralkodott rajtam a szomorúság, a csalódottság, a keserűség, a harag. Könnyek gyűltek szemembe, amiket egy darabig igyekeztem vissza tartani, aztán végül megadtam magam nekik.
- Bella sajnálom. Nem akartam… - állt meg velem szemben.  
- Nem a te hibád. Legalább felnyitottad a szemem. – mondtam, könnyeim közepette. – Hogy dőlhettem be neki…? – inkább amolyan költői kérdésnek szántam magamnak.
- Gyere ide. – tárta szét karjait. Több sem kellett nekem, egyből karjaiba zárt én meg még nagyobb zokogásban törtem ki.