5. fejezet

Sziasztok!
Hogy telik a nyár? Ekkora hőségben remélem mindenki a vízpartokon tanyázik, mert máshol, nem nagyon lehet kibírni... hmm de lenne kedvem nekem is egy kis fürdéshez!..:)
Na de hagyjuk is, itt egy újabb fejezet! Remélem elnyeri tetszéseteket!

Puszii
 
Valaki hátulról átölelt és csókot nyomott nyakamra. Pontosan tudtam, hogy ki is ő, így ajkaim hatalmas mosolyra húzódtak.
- Szia Cica. – dörmögte, a még reggeli álmosabb hangján, amit annyira imádtam.
- Szia Édes. -  fordultam felé, majd egy hosszú csókot váltottunk.
- Hiányoztál, jó volt a hétvége. – húzódott egy pimasz mosoly szája sarkában.
- Csak nem? – nevettem fel. – Na és mi újság? Kialudtad magad? – érdeklődtem.
- Viccelsz, úgy érzem magam, mint aki egy éve nem aludt. De megérte. – csókolt meg újra, amit készségesen viszonoztam.
- Akkor jó. – túrtam bele hajába, és ismét magamhoz húztam volna, mikor a szemem sarkában megláttam Zaccet felénk jönni. – Adam. Ő itt Zac, új osztálytárs, buszos haver és új falubeli. Zac, Ő itt Adam, a barátom. – mutattam be őket egymásnak. Kezet fogtak, amire nem nagyon tudtam figyelni, mert Linda ugrott hátulról a nyakamba. Viszont azt még észrevettem, hogy Adam, elég féltékeny fejjel méregeti Zaccet. Ezt az egyet nem szerettem benne. Neki lehetett egymillió csaj barátja, akikre soha sem lehettem féltékeny, viszont ellenkező esetben, ha nekem volt haverom, már is az őrületbe kergetett a féltékenységével.  Ezért már többször is összevesztünk, de azt hiszem, megint lesz a közeljövőben egy vitánk.
- Beeeeeeeeelllllll. – sikított Lin.
- Liiiiiiin. – öleltem vissza. – Mi van? – nevettem fel.
- Annyira hiányoztáááál. Lassan már mindenhol számokat látok, annyira örülök egy élő embernek. – panaszolta meggyötört arccal.
- Na ez aztán biztató. Kösz. – vágtam csalódott képet, de aztán megint csak elnevettem magam. Annyira szeretem ezt a lányt, elmondani nem lehet.
- Szeretlek naaa. – ugrott megint a nyakamba, de elvesztettem az egyensúlyom. Ha Adam és Zac nem kapnak el bennünket, nagyot puffantunk volna.
- Héhéhé csajok. Ennyi energiát hétfő reggel, meg áll az eszem. – szólalt meg mögöttünk Cody vigyorogva. Kisegített minket a srácok karjaiból, majd üdvözölte barátnőjét a megszokott reggeli csókjukkal. Miután végre a jelenlevőkre is odafigyeltek, Zacre szegezték a tekintetüket.
- Ja igen mindenki. Ő itt Zac, új haver. Zac, ő itt Linda, a legjobb barátnőm – mutattam a szőke lányra – és ő pedig Cody, a barátja. Na, de mutatkozzatok csak be, egy pillanatra elrabolom Adamet. – vetettem a jelenlevőkre egy nagy  csábos mosolyt, majd barátom kezét fogva, kihúztam a folyosóra.
- Mi az cica? – söpört el egy szemembe lógó hajtincset.
- Csak nem tetszik, ahogy Zac-et méregeted. – miután rátértem a lényegre, elengedett és érdekesen nézett rám. Nem tudtam, mire gondolhat, de abban biztos voltam, ha nem folytatom, akkor rendesen vissza fog szólni, ugyanis „allergiás” volt a féltékenységről szóló beszélgetésekre. – Ma ismertem meg, rendes srácnak tűnik, de nem jön be, mint srác, megnyugtatlak. – mondtam, ami  nem teljesen volt igaz, mert eléggé jól nézett ki, de sosem tudtam volna megcsalni Adamet. Főleg úgy, hogy nem is ismertem a srácot. És tényleg csak haverként jöhetett szóba. Adam akármekkora seggfej is néha, én szerelmes vagyok belé. – Csak egy haver. És mielőtt kiakadnál,  nem azért mondtam, hogy jelenetet rendezz, hanem, hogy tisztában légy a dolgokkal. – néztem rá kimérten.
- Nem vagyok féltékeny, oké? Akkor én ezt szögezem le. – mondta kisebb felháborodással.
- Tudod, hogy… - a csengő megzavart mondatomban.
- Felejtsd el, majd beszélünk. - aztán se puszi, se pá nélkül ott hagyott.

4. fejezet

Sziasztok!
Nem is szaporítanám a szavakat, itt egy újabb fejezet. Hát, olvassátok! :))
Pusziii

– Hééé, de harcias vagy! – nevetett fel, miközben a karját masszírozta. Na igen, kicsi a bors, de erős.
- Ne mondd, hogy nem volt jogos! – néztem rá gonoszan, mire jobbnak látta meg nem szólalni.
– Amúgy… öhm hova ülhetek? – kérdezte, miután én már levettem az egyik széket és a kabátomat kezdtem el kigombolni.
- Teljesen mindegy. Igazából, majdnem minden órán máshol ülünk.
- Akkor, melletted szabad a hely? – kérdezte óvatosan.
- De akkor a bal oldalamra ülj, mert a jobb oldalamon mindig Linda ül. – figyelmeztettem. Jobb nem megismerni barátnőm rossz oldalát.
- Ki az a Linda? – kérdezte, mikor már ő is levette a székét.
- Ja igen, Lin a legjobb barátnőm, már egészen kiskorom óta. Légy elnéző vele, ha ideges és faragatlan bunkó lesz. Valamikor a héten ír a matek kettesért, ha nem lesz meg neki, a szülei magán iskolába dugják… - hadartam el.
- Áá… az szívás. Akkor, vigyázok vele. Öhm.. nem neki lesz az a buli? – kérdezte, miután alaposan körbejáratta tekintetével az osztály termet.
- De igen, a barátja szervezi. És most már én is. – nevettem fel, ugyanis imádtam szervezkedni, főleg ha az egész titokban kell hogy menjen. – Ja és meglepetés, szóval…
- Mi meglepetés? – kérdezte, majd kacsintott egyet. Ezzel akarta jelezni, hogy ő aztán semmiféle buliról nem tud. Elmosolyodtam. – Öhm, már bocs, de mindig ilyen koraiak leszünk?
- Igen… a többiek meg kb. becsengetés előtt 5-10 perccel jelennek meg, szóval, ne aggódj, még egy darabig nem kapnak szét a csajok. – kacsintottam.
- Milyen csajok? Mi van? – tette a nem értemet.
- Tudod, új préda a láthatáron… - magyaráztam, miközben kezeimmel idézőjelet mutattam.
- Hm… szeretem az egy éjszakás kalandokat… - tett úgy, mint aki elmereng, én meg csak fapofával néztem rá. – Jajj ne már, hogy nem veszed a poént.
- Ez nem volt vicces… - néztem rá meredten. Tényleg nem volt az… egy szilveszter utáni nap kaptam egy képet, ami szerint Adam egy csajjal smárol… aztán persze kiderült, hogy az a srác nem is a barátom volt, csak nagyon hasonlított rá, és valakivel összetévesztette a „fényképész”. Viszont ez senkit sem érdekelt. Mindenki el volt foglalva az új pletykával, ahelyett, hogy rendesen utána járt volna bárki is a történteknek. Újra hírbe jött, hogy Adamnek egy éjszakás kalandjai vannak. Ez még csak hagyján, de az, hogy nekem is…! Na, ez volt az a pont, ahol kiakadtam. Mindenki pontosan tudta, hogy sosem csalnám meg Őt, és hogy tényleg szeretjük egymást. Gondolom pontosan ez volt a probléma. Nincs köztük gubanc, csináljunk mi – elv szerint működött a dolog.
- Sajnálom, nem akartam bármi rosszat is mondani, én tényleg … te sírsz? – fordított magával szembe, mivel a nagy visszaemlékezésem közbe elsétáltam mellőle.
- Nem, csak… krétapor ment a szemembe… - elég rossz hazugság volt, így nem is vártam csodát.  Viszont nem kérdezett semmit, aminek nagyon hálás voltam.  Tudom, hogy még csak ma reggel ismertem meg, azonban már is egy jó barátot látok benne. Remélem ez viszont is így van.
Letöröltem a könnyeim, aztán beszélgettünk egy darabig még a családjainkról, a volt sulijáról és a lakhelyéről mesélt vicces dolgokat, na meg egymásról is beszélgettünk.
Egy- egy osztály társ, már be-be szállingózott az osztályba, így megkezdődtek az unalmas bemutatkozások. Zac épp a srácokkal ismerkedett (akikkel én is jóban voltam, de most külön vonultak… pasi titkok..), mikor valaki hátulról átölelt és csókot nyomott nyakamra. Pontosan tudtam, hogy ki is ő, így ajkaim hatalmas mosolyra húzódtak.

3. fejezet

Halihóó! :)
Meghoztam az újabb részt. Remélem tetszeni fog, bár nem sikeredett valami izgalmasra, ígérem a következő tényleg az lesz, ugyanis megérkeznek a többiek is, és beindulnak az események :)

Puszii


„- Szép jó reggelt. Zavarlak? – hallottam meg hangját, a vonal túlsó végén.
- Neked is ’Reggelt. És nem, mondjad csak. – mosolyogtam, bár ezt ő nem láthatta.
- Szóval, figyelj… Arra gondoltam, hogy a hétvégén tarthatnánk Lindának egy sikeres félévi jegy bulit.
- Én benne vagyok, de ugye tudod, hogy még meg sem kapta a jegyét? – kérdeztem.
- Igen, de biztos vagyok benne, hogy sikerül neki. Meg amúgy is ráfér már egy kis lazítás szegényemre. Akkor, segítesz megszervezni? Persze, ez egy titkos buli, szóval meg se említsd neki.
- Rendben. Oké, szuper ötlet. Akkor megbeszéltük, és ígérem, meg sem fogok mukkanni. – nevettem.
- Suliba még egyeztetünk. Most megyek. Szia. – köszönt el.
- Rendben, rendben. Szió.” – tettem le a telefont. Nekem speciel tetszett ez az ötlet. Habár én is tudtam, hogy Lindának sikerülni fog a dolgozata, nem akartam semmit sem elkapkodni, de nem hagyhatom egyedül Codyt. Ráadásul Lin a legjobb barátnőm, és megérdemli, tényleg keményen dolgozott.
- Téged még ilyen korán reggel is hívogatnak? Nem idegesítő? – tette fel a kérdést Zac egy nagy mosoly kíséretében.
- Ne is mondd. Tegnap este a barátom még felhívott, hogy elaludtam-e már, mert ő nem tud, és meséljek neki. – nevettem fel, ahogy visszagondoltam a dologra. Lehet, hogy ez volt az oka annak, hogy reggel elaludtam…
- Erre, inkább nem mondok semmit. – nevetett.
- De amúgy válaszolva a kérdésedre, néha zavaró, de jól esik, hogy gondolnak rám. – majd kicsit meglöktem, hogy ideje lesz felállni, ha nem akar a buszon maradni. Vette a célzást, aztán leszálltunk az iskola előtt.
- Amúgy furcsa, - mondtam, miután a kapun is bementünk. – A tanárnő nem mondta, hogy új osztálytársat kapunk.
- A szünet első napján hívta fel anyu, amikor kiderült, hogy neki is ide kell jönnie.
- Elvesztettem a fonalat. – néztem rá. Mivel kora reggel volt, így nem sok diák volt az épületben. Aki tehette, későbbi buszokkal jött, de sajnos nekünk csak ez az egy volt, így kénytelenek voltunk várni.
- Apunak átköltözött erre a környékre a cége, a település nevét nem tudom, na de nem is az a lényeg. Szóval úgy volt, hogy anyuval otthon maradunk és csak év végén iratkozok be, ő meg jövőre kezdi el itt a munkát. Viszont a főnöke nem sokkal a téli szünet előtt felhívta, hogy az egyik munkatársa megbetegedett, és így nem tudja megvárni míg a másik dolgozó nyugdíjba megy.
- És miért kellett volna anyukádnak jövő évig várnia, nem nagyon értem.
- Ja igen, van egy kis öcsém. Louis. Nagyon aranyos kis törpe, de csak 2 éves. – végig mosolygott, mikor róla beszélt.
- Á, akkor anyukád gyesen volt, értem. – mosolyogtam, mire bólintott. – Biztos aranyos lehet a tesód. – mondtam, pedig egyáltalán nem akartam.
- Ha gondolod, egyszer átjöhetnél megnézni. – ajánlotta fel szégyenlősen. – Persze, ha csak szeretnéd. Meg amúgy is el kellene a haver, nem sok van. – nevetett fel zavarában.
- Rendben, örömmel. – válaszoltam mosolyogva. – Meg nekem is elkélne egy reggeli buszos haver. – vigyorodtam el.
- Szuper.
- Szóóóóval… dobpergést. – nevettem fel, mire a hangot imitálta. – Ez az osztály termünk.
- Azt hittem, valami nagyobb dolgot mondasz. – forgatta meg a szemeit. – Amúgy egész jó…
- Hogyne. – húztam fel a szemöldököm. Hát ez az osztály minden, csak nem jó. Az idióta fiúk teli rakták csajos képekkel… mondhatom engem aztán ezek felettébb érdekelnek. A másik meg, hideg volt. A suli egyik terme sem volt ilyen hideg, mint ez.
- Nem bírod a csajokat? – nézett rám vigyorogva.
- De, csak épp máshogy mint te. - Most akkor nem engedem el a fantáziám, rendben? – elég kétértelműen fogalmaztam ezek szerint. Erre csak vállon bokszoltam.
– Hééé, de harcias vagy! – nevetett fel, miközben a karját masszírozta. Na igen, kicsi a bors, de erős.
- Ne mondd, hogy nem volt jogos! – néztem rá gonoszan, mire jobbnak látta meg nem szólalni.