2. fejezet

Sziasztok! :)
Egyszerűen nem bírtam kivárni az egy kommentet..:D Emellett azon is eltöprengtem, hogy egy kis parányi részletből, nem tudjátok eldönteni, hogy valójában milyen is a történetem. Mivel most már kaptatok egy kisebb ízelítőt, szeretném, hogy aki elolvassa a részeket, hagyjon egy pár szót, és foglalja össze mit is gondol a blogomról. Negatív és pozitív kritikát egyaránt szívesen fogadok, hisz az ember mindenből tanulhat egy keveset. :)
  Pusziii


Hétfő reggel van és a buszra igyekszem, hogy le ne késsem. Megtehetném, hogy minden reggel bevitessem magam az alig pár km-re lévő iskolába magam, de nem akarok többnek látszani, mint ami vagyok. Sikeresen könyvelem el, hogy nem késtem le a buszt, így van időm kifújni magam. Ráadásul, hogy a napom jól induljon, veszem észre, hogy a 2 lány, akikkel minden reggel a suliba megyek, ma nincsenek itt. Ez is egy furcsa történet… de röviden csak annyi, hogy megismered, majd félreismered az embereket.
 - Hello. – köszönt valaki, amire összerezzentem. Azt hittem, hogy egyedül vagyok. Megfordultam, így megláttam a mélyebb hang tulajdonosát.
 - Szia. – köszöntem vissza. Egy barna hajú, barna szemű srác állt előttem. Még nem láttam errefelé azelőtt, szóval fogalmam sincs, mit kereshet itt. - Nyugtass meg, hogy nem késtem le a buszt, ami Trey-be megy. Ami, egyáltalán Trey-be megy… ugye? – kicsit vicces volt nézni, ahogy izgul a busz miatt. Sőt, inkább aranyos egy pasitól.
- Megnyugodhatsz. Nem késted le, és igen, Trey-be megy. – mosolyodtam el megkönnyebbülése láttán.
 - Ne haragudj, nemrég költöztünk ide és… nem ismerem nagyon a környéket. – vakarta meg a tarkóját.
 - Á, akkor nőtt a kis falunk lakosságának száma? – nevettem fel jóízűen. Reméltem, hogy mostanában nem kell egyedül mennem. És ő, ennek partnere lehetett.
 - Úgy bizony. – húzta ki magát büszkén, amire én elvigyorodtam. – Amúgy Zac vagyok. – nyújtotta kezét.
- Bella. – fogadtam el, majd kezet ráztunk. – Na és Zac, honnan költöztél ide? – kérdeztem.
- Lighton-ból. Nem tudom ismered-e … - szegezte rám tekintetét válasz után kutatva.
- Hallottam már róla, de fogalmam sincs hol lehet. De az biztos, hogy nem itt a közelben. – feleltem. - Hát igen, 450 km innen nagyjából. Azért nem a közelben van. – bólintottam egyetértésem jeléül, miközben bérletem után kutattam táskámban, ugyanis jött a busz. Felszálltunk rá, és nem kicsi meglepetésemre a srác mellettem foglalt helyet.
- Ugye, nem gond? – kérdezte, egy csepp érdeklődéssel a hangján.
- Ha már leültél. – mosolyodtam el. Egész rendesnek tűnik, noha nem mint pasi nézek rá( bár annak sem utolsó), hanem mint egy lehetséges haver a jövőben. Hisz nekem Adam a barátom. – Na és mondd csak, hova lesz az út? – kérdeztem.
- A suliba. – vágott egy fancsali képet, amin én megint csak elnevettem magam. – Anyuék beírattak a Trey-i suliba, mert valamerre a környékbe kaptak munkát. Igazából sok jót nem olvastam az iskoláról, de ezt te biztos jobban elmagyarázod. – fűzte még hozzá.
- Hát, erre most mit mondjak? – kérdeztem költőien. – Tényleg vannak fura dolgok, de nekem a barátaim többsége ide jár, és a tanítási rendszer is egész jó. Igazából, csak meg kell szokni, szerintem.
- Értem. – felelt bő válaszomra szűkszavúan.
- Na és melyik osztályba mész? – érdeklődtem.
- Tizedik. – adta meg a választ kis töprengés után.
- Akkor ez azt jelenti, hogy osztály társak leszünk. – nevettem fel.
- Komolyan? – bólintottam. – Azt hittem idősebb vagy…
- Öreg vagyok? – kérdeztem színpadiasan.
- Nem azt mondtam. – tette maga elé védekezésképpen a kezeit. – De örülök, hogy lesz ismerős arc.
- Legalább nem kell egyedül buszoznom. – kuncogtam, mire már szólásra nyitotta a száját, de telefonom csörgése megzavart bennünket. A telefon kijelzőjén Cody neve villogott. Korán reggel nem értem miért hív…
„- Szép jó reggelt. Zavarlak? – hallottam meg hangját, a vonal túlsó végén.

1. fejezet

Amilyen gyorsan eljött a tél,és az ezzel együtt járó a téli szünet, olyan hamar ment is el. Talán az egyike következett a legnehezebb hetekből. Mindenki a félévi jegyéért küzdött, aki meg nem, az pedig jobbnak látta felkészülni a szülőktől kapott büntetésekre. Szerencsémre én nekem nem kellet hajtanom. Egész félévben folyamatosan tanultam, így nem volt szükségem feleletekre a jobb jegyekért.
Ellenben barátnőmmel. Ő is rendszeresen tanult, noha a matekkal így is meggyűlt a baja. Olyan távol álltak egymástól, mint ég és föld. Mondhatni, hogy az egész szünetét a számokkal és betűkkel töltötte. Amikor csak tudtam, én is mentem korrepetálni a sok tanár mellett, hisz a szülei gazdagok voltak, ezért nem lehetett a családot „rossz fényben feltüntetni.” Noha az én családom is eléggé pénzes volt, nem ezért kerestük egymást, illetve mások társaságot. Nem vágtunk fel azzal, hogy van pénzünk. Nem nagyképűsködtünk, ellentétben egyesekkel. Habár rengeteg ruhát vettünk, nem mértéktelenül. Inkább mondhatni, egy-egy olyan darabra dobtunk ki pénzt, amibe „beleszerettünk”. Ami, viszonylag sokszor előfordult szüleink pénztárcájának hátrányára…
Na, de vissza a matekra. Valamikor a héten kerül sor Linda vizsgájára, ami alapján kiderül, hogy megbukik(ami majdnem egyenlő azzal, hogy kitagadják a családból…), vagy megkapja a kettest, és nem kell mennie magán iskolába. Igen… a szülei magán iskolába akarják dugni. Csak a hülye matek miatt… borzasztó, hogy vannak, akik nem értik meg, hogy mégis mennyire egy rettenetes tantárgy is ez. Én hármas vagyok belőle (legalábbis eddig, ugyanis nem éppen a tanárnő kedvence vagyok, mióta Adam a barátom, aminek már egy éve…). Ilyen „motiváció” hatására, persze, ha szegény lány az egész karácsonyi szünetét azzal a hülye matekkal tölti. Néha már annyira stresszes, ideges és fáradt volt a sok tanulástól, hogy barátjával együtt, Codyval már kénytelenek voltunk szó szerint kirángatni a szobájából. Rossz volt így őt látni, pedig még a szüleivel is beszéltünk, akik épp úgy mint Lindának, Codyval nekünk is leüvöltötték a fejünket. Csak sikerüljön neki… Ja igen, Bella vagyok. 17 éves és Trey mellett, egy kis faluban élek. A barátommal, Adammel szombaton ünnepeltük az 1 éves évfordulónkat. Linda nem kifejezetten bírja, hiszen már egyszer megcsalt, de addig-addig próbálkozott a srác, míg nem visszalopta magát a szívembe. Mielőtt még járni kezdtünk volna, ő volt a suli híres nőcsábásza. Aztán, amikor összejöttünk, már semmi ilyen pletyka nem kelt szárnyra róla. Persze az emberek, alig akartál elhinni, hogy lehorgonyzott, így a kapcsolatunk nem indult zökkenőmentesen, de a lényeg a szerelem. Ami még most is ugyanúgy meg van, mint a legelején.


Egyenlőre ennyi lenne, a 2. rész 1 komment után :))

Szereplők

A történet előtt azonban ismerkedjetek meg a szereplőkkel.:)

Bella

A történetünk főszereplője

Linda

Ő Bella legjobb barátnője

Cody

Bellával jóban vannak és Linda barátja

Adam

Bella barátja

Cidney

Majd kiderül, milyen szerep is jutott neki :)

Zac

Az új fiú

Lucy

Róla is kiderül majd minden :)

Akkor egyenlőre ennyi lenne, ők a főbb szereplői a történetemnek :) Remélem tényleg tetszeni fog a sztorim, és ha lesz egy kis időtök, akkor kommenteljetek is :)) Köszönöm mindenkinek!

Pusziii xx

Rövid ismertető

Sziasztok!
Hát nem is tudom mit írjak..:) Szeretnék egy olyan lányról írni, aki nincs tisztában az érzéseivel, ezért rengeteg hibát elkövet a szerelemmel kapcsolatban. A végső döntés pedig igen csak nehéz lesz.
Előljáróban ennyit, és remélem tetszeni fog nektek:)
  
 Puszi