Sziasztok! :))
Sok hozzáfűzni valóm nem is lenne, maximum annyi... kommentálni ééér!! :DD
Bár nem lett eseménydús ez a rész, attól független remélem tetszeni fog Nektek!
Puszii <3
Mi is történt eddig? Aznap, mikor Adam felhívott, tényleg átjött, ahogy mondta és mindent megbeszéltünk. Kibékültünk és a kapcsolatunk azóta szárnyal, barátaim legnagyobb „örömére”. Sokkal jobban oda figyel rám, és úgy bánik velem, akárcsak egy hercegnővel. Talán erre vártam egészen eddig, bíztam benne, hogy a felszínes srác alatt, egy ilyen érzékeny, valódi belsővel is rendelkezik. Persze én fülig szerelmes vagyok belé, így nem kellett sokat könyörögnie a megbocsájtásért, de tett is eleget érte azóta, hogy bebizonyítsa, őszintén szeret.
Zac… na igen. Imádom. Persze nem mint pasit, hanem, mint barátot. Hogy lehettem én ekkora mázlista, hogy egy ilyen barátot fogtam ki? Mindent meg tudok beszélni vele. Tényleg olyan, mintha az élettől kaptam volna egy bátyót.
Linda sikeresen átment a matek vizsgáján (amiben mi teljesen biztosak voltunk), és hatalmas bulit csaptunk. Bár néha még jeleneteket rendez, hogy mennyivel jobb lenne ha Zaccel járnék és idézem: nem azzal az őstulokkal… de általában Codyval leállítjuk, így szerencsére még nem sikerült komolyabban összeveszni ezen, pedig már sokszor közel voltunk hozzá.
- Kicsim, akkor mi elmentünk. – kopogott be anyu a szobám ajtaján.
- Rendben. – ugrottam a nyakukba, hisz most egy hétig nem fogom látni őket. Üzleti útra kell menniük New York -ba… nem mintha annyira rossz lenne ott majd nekik. Viszont megérdemlik, ha már tényleg ennyit dolgoznak és ennyi mindent kapok tőlük. És itt nem, nem csak az anyagiakra gondolok, hanem a sok szeretetre és gondoskodásra, amit adnak.– Vigyázzatok magatokra, jó? – öleltem meg egyesével, jó szorosan őket.
- Te meg még jobban. És mire haza érünk, a házat ugyan ilyen állapotban szeretném látni! – nézett rám anyu szigorúan. – sajnos túl jól ismer, de most kivételesen nem terveztem, hogy bulit csapok. Ezen a héten a pihenésnek fogom szentelni az időmet.
- Ez csak természetes anyu. – mosolyogtam rá biztatóan. – Ha odaértek, hívjatok. – adtam búcsúzásképp mindkettőjüknek még egy-egy puszit.
- Első dolgunk lesz. – nevetett fel apu. – Szia csillagom.
Egy darabig még néztem a távolodó autót, majd mikor az teljesen eltűnt a szemem elől, összeszedtem magam és bementem a házba. 1 hétig egyedül vigyázok a házra. Szabadsáááág. A gondolattól hatalmas mosoly húzódott arcomra és egy hatalmasat sikítottam örömömben. De aztán jött a felismerés… mit is csináljak? Iskola van délelőtt, így akkor semmi értelme a „szabadságomnak”. Délutánonként tanulás és Lin, no meg a többiek. Ebből nem is lesz pihenés. Maximum megkérem Adamet, hogy aludjon nálam. Közbe meg áthívom Zacet, meg Louis-t. Na igen, a kisöccse egy tündér. Annyira aranyos kis srác, egyszerűen megzabálom. Mikor éppen náluk vagyunk, vagy találkozunk, szegény kis srácot annyira megölelgetem, hogy alig kap levegőt is. De imádja, szóval nem aggódom.
Ettől függetlenül, ma állatkertbe visszük Zacc-el. Még a tavaszias idő is a kezünkre játszik. Szóóóval, van egy órám, hogy elkészüljek.
